|
2007-08-19 09:57:47, vasárnap
|
| |
| |
Rosszhiszemű mániákok!
Aki figyelemmel kíséri a 90 utáni KÖZÉLETÜNKET, különösképpen az utóbbi években maga is megtapasztalhatja, a tendenciózusan felkapott ,,SZÉLSŐSÉGES", ,,RADIKÁLIS" szavak, egyre gyakoribb használatát. E fogalmak gyakorlói által, szándékosan pejoratív kicsengésűvé degradálva azokat, az emberek tudatában. Úgy beállítva, mintha tartalmukat illetően, eredendően, valami Isten verte szitokszók lennének. Pedig erről szó sincs.
Nézzünk kicsit mögéjük, mit hordoznak valójában magukban e fogalmak? Mi az, hogy szélsőséges? Ilyen lehet az időjárás, a hideg meleg levegőáramlás gyakori változása, egyik állapothalmazból a másikba. Vagy az emberi természet váltakozása, a gének parancsa szerint, amikor valakinél azt tapasztaljuk, hogy meglehetősen hullámzó a hangulata, a társaihoz történő viszonyulása. Egyik pillanatban higgadt, nyugodt, tárgyilagos, a másikban erőszakos, netán bántó, otromba, összeférhetetlen. Előbb-utóbb mindannyian találkozhatunk ilyen típusú egyéniségekkel.
Hogyan is alakult hát ki balsorsú hazánkban e fent említett szavak, elszörnyítést sugalló állapota s kik által terjesztve, mint egy semlegesíthetetlen makacs vírus. Nem nehéz rájönni, bizonyára hamar rádöbben maga a kedves olvasó is, bizony-bizony a bűnös lelkek hordozói vagy az azokat elvtelenül menteni igyekvő, önérdekhajszoló hálózat kiépítői. Hová vezet mindez? Eltalálták, messzire, talán két emberöltőnyi távolságig visszamenőleg, az idő mérőszalagján. A XX. század világégései záró szakaszát követően, nagy mozgások zajlottak le a földgolyón, itt Európában egyaránt. Nekünk is kijutott belőle, ,,jó szokásunkhoz" híven, a vesztesek oldalán maradva. Jött a nagy ívű felszaba-dúlás, a Szú-nak ,,becézett" ország -akkori keleti szomszédunk- kielégíthetetlen étvágya által. Elképesztő értékpusztításba kezdve, nemzeti hagyományaink, évszázados szokásrendünk mezsgyéjét szétrombolva, tönkretéve eleink vérrel-verítékkel, szorgalommal, becsületes munkával elért eredményeit. Gátlástalanul átprogramoztatva a népünket hosszú időn át éltető ideáinkat, az új generációk szellemi, lelki, érzelmi hovatartozásának tőlünk idegen verzióival, az új hatalom szája íze szerint, annak kezdeti szakaszában, az emberi számítás szerinti, beláthatatlan ideig. Ebben nőtt fel a II.VH. utáni generáció minden tagja, kivétel nélkül, amint jómagam is, ezen sorstársaim közé tartozva.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mára már egyértelműen szitokszóvá avanzsált ,,SZÉLSŐSÉGESEZÉS" fogalom gyökerei, idáig húzódnak vissza. Ezt találták a legkényelmesebb indoklásnak mindenre, amit nem mindenkor tudtak vagy akartak megmagyarázni. A gyakori használat azonban akkor még nem volt ekkora ,,DIVAT", mint manapság. Az idő tájt, arra még igyekeztek ügyelni, hogy némiképp értelme is legyen e szó használatának az átlagember számára is. Mára viszont odáig fajult a dolog, hogy ha esik, ha fúj, ész nélkül, kötőszóként alkalmazzák úgy a médiában, mint egyéb helyeken, fórumokon, munka közben, iskolákban, amerre állnak, torony iránt is. Még talán azok is szélsőségesek a számukra, ha állva maradtak s nem dőltek le önmaguktól, őkelmék -de főleg a marxista emlőkön okítódott nagy tanítómestereik- óhajára.
Megértük 90-et, kisebb-nagyobb eufória lezajlott bensőnkben, még talán egy évvel korábban, 89-ben, amikor sokan úgy reméltük, végre-valahára, felvirrad a MAGYAR HAJNAL s lesz nemzeti újjászületés. Hát lett, csak éppen nem olyan, amilyenre az ország lakosságának többsége, joggal várt. S itt jutottunk el a mára kiépített szó-mágia egyik vörös posztójához, a ,,SZÉLSŐSÉGES" címkézés használói részéről, a jelenlegi hatalom birtokosainak és megtévesztett választóinak szemében. Gyakorlatilag egy látszólag jól bevált PR fogással, a gondolkodó embertársaink csípőből történő leminősítésével, gyakori használatuk erőltetése kapcsán. Mert mi más ez az esztelenné aszalódott mánia, amit rendületlenül gyakorolnak, minden épkézláb, előrevivő javaslattevővel szemben, aki másképen merészeli látni a világot, mint ahogyan ők. Az élet minden területét átszőve. Erről könnyen megbizonyosodhat a tisztelt olvasó, ha szúrópróbaszerűen beleolvas néhány napi- hetilapba, belehallgat a rádióba, a TV csatornákba s kissé jobban odafigyelve a megszólalókra, feljegyzi vagy megszámolja, ugyan, hányszor hagyja el e notórikus szemfényvesztők, tényferdítők ajkát e szó naponta, mint pl., ,,SZÉLSŐSÉGES"?
Függetlenül attól, hogy indokolt e a használata, az adott témában, amiről éppen beszélnek. Így lehet -többek között- hosszú és következetes rosszhiszeműséggel, lejáratni a magyar fogalomtár e régi keletű, ártatlan alakját.
Nézzük meg a másik gyakori ,,érvelést" a bűnpártolók részéről a ,,RADIKÁLIS" szavunk fogalmát. Mit is takar ez valójában? A radikalizmus lényegét tekintve nem más, mint a tudáson, élettapasztalaton alapuló, egy ember, a társadalom legkisebb egységében a családban, nagyobb formátumban a társadalom egészére értve, éppúgy, mint magában az UNIVERZUMBAN, a REND, fegyelem, megbízhatóság, a szabályok betartása és betartatására való törekvés, boldogulásunk érdekében. Beleértve akár egy nemzet, egy emberfaj, népcsoport, messzi múltba visszaeredeztethető hagyományait, azok ápolását továbbörökítését.
Nos ez fáj egyeseknek, általában egy szűk kisebbségnek, akik ilyen értékrenddel nem rendelkezvén, hatalomba kerülve, igyekeznek megfosztani s elidegeníteni a többséget, eredetiségük vállalásától, hagyományaik őrzésétől, ápolásától. Ezen ,,egyesek" csoportosulása, más szóval a liberálisok gyülekezete az élő példa erre, a világ minden pontján. A semmitmondó ,,SZABADOSSÁG" elvét üresjáraton működtetni igyekvők, a felelősséget semmiért nem vállalók, azt mindig és mindenkor MÁSOKRA HÁRÍTANI igyekvő szellemiségük meggyökereztetésével. Irányítóik, vezetőik tevékenységét értékelve, egy szóval -hogy mi is népszerűsítsünk egy valós tartalmú és idevágó fogalmat- az ú.n. ,,MEGÉLHETÉSIEK". Akiknek soha semmi nem drága, nem számít se Isten, se Ember, csak ők maradjanak folyamatosan hatalom közelben, mindaddig, amíg csak eltűri garázdálkodásukat a választópolgárok sokasága, vagy csak épp annyi közülük, ami számukra a nagypolitika közelébe jutásukat, a szándékaik és reményeik szerinti, ,,öröklétű" ott maradásukat, bármilyen formában elősegíti.
Nos, kedves olvasó elérkeztünk a csúcsponthoz, ugyanis rögvest konkrétan kiderül, mi is -velük ellentétben- mi szerintünk a ,,RADIKALIZMUS", a mai magyar valóságban, ami oly elvetendő, alávaló tartalmú kifejezés, annak gyakori használói, szándékos torzítói szemében?
A már fentebb röviden vázolt alap meghatározás kiegészítéseként, a tudatos tévúton járók és pocskondiázók felvilágosítása céljából, figyelmükbe ajánlom, hogy a REND szabályainak betartása, szükségességének és törvényszerű örökérvényűségén túl, a ,,RADIKALIZMUS" az életünk természetes velejárója. Amióta világ a világ! Aki ez ellen ágál, uszít, bomlaszt, az ÉLETELLENES cselekedetet hajt végre, amely előbb-utóbb megbosszulja elkövetőit s nem marad büntetlenül.
Lásd a napi politikában az egészségügyet, mint az egyik legkirívóbb jelenséget, annak felelőtlen szétverését, hogy egyebeket ne soroljak. Pedig épp az e területen dolgozók, azokon belül a sebészek alkotják a legeklatánsabb példáját annak, hogy a radikális beavatkozások nélkül sok esetben, nem lehet megmenteni az arra rászoruló beteg életét. Vágni kell, bármennyire is nehéz döntés előzi meg mindenkor e lépést. Így vagyunk ezzel a KULCS -kérdéssel, a társadalomra kivetítvén, mert rövidesen elérkezik az ideje annak, hogy képletesen szólva itt is meg kell ejtenie az ország lakosságának e drámai mozzanatot és eltávolítani a KÖZÉLETBŐL a ,,káros gócokat". Köznapi nyelven szólva azon lelkiismeretlen pártokat, politikusokat, akik alkalmatlanok a népakarat által kijelölt -ráadásul azokkal ellentétesen tevékenykedve- feladataik ellátására.
Nos ezért fáj nekik annyira, a hibáikra odafigyelők RADIKÁLIS kicsengésű jajszava, építőjellegű kritikája, az ellenük felszólalók jogos igénye, a mielőbbi eltávolításuk érdekében.
Emiatt alakították ki e szavak lejáratására minden gondolkodó számára egyre inkább ÁTLÁTSZÓ taktikájukat s torzították el a jelentésük eredeti mondanivalóját, hogy kitöröljék az emberek tudatából, a velük szembeni leghatékonyabb ,,fegyver" használatát.
ÉP TESTBEN, ÉP LÉLEK! - tartja a közmondás. A mai magyar társadalom atomizálódásának megakadályozására, alakítsuk át kissé e szólás-mondást, s valósítsuk meg az ÉP LÉLEKKEL AZ ÉP TESTÉRT! - változatot, mielőtt végleg elbutítják a felnövő új generációkat is e ROSSZHISZEMŰEK társulata, akik nem maradhatnak sokáig az ország kormányrúdjánál. Nem csalás, nem ámítás, CSAK RAJTUNK MÚLIK!
Szent István szellemében, TALPRA MAGYAR, HÍ A HAZA!
Honfitársi köszöntéssel:
/Péteri Attila Árpád/
népművelő
Budapest |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: továbbörökítését, szükségességének, megbizonyosodhat, örökérvényűségén, összeférhetetlen, hovatartozásának, kiegészítéseként, állapothalmazból, választópolgárok, atomizálódásának, átprogramoztatva, értékpusztításba, kielégíthetetlen, felvilágosítása, kormányrúdjánál, leminősítésével, javaslattevővel, lelkiismeretlen, szemfényvesztők, népszerűsítsünk, legkényelmesebb, önérdekhajszoló, tanítómestereik, szélsőségesezés, mondanivalóját, kijelenthetjük, rosszhiszeműek, csoportosulása, találkozhatunk, tendenciózusan, egyéniségekkel, legeklatánsabb, leghatékonyabb, tevékenységét, levegőáramlás, betartatására, utóbbi években, tendenciózusan felkapott, emberek tudatában, hideg meleg, emberi természet, gének parancsa, társaihoz történő, másikban erőszakos, kedves olvasó, bűnös lelkek, azokat elvtelenül, vesztesek oldalán, népünket hosszú, emberi számítás, legkényelmesebb indoklásnak, gyakori használat, MAGYAR HAJNAL, MÁSOKRA HÁRÍTANI, LÉLEKKEL AZ ÉP TESTÉRT, CSAK RAJTUNK MÚLIK, Szent István, TALPRA MAGYAR, Péteri Attila Árpád,
|
|
Online
